Guedin vizuális világa a francia alternatív képregény, a graphzine-kultúra és az underground illusztráció határán mozog. Rajzaira jellemző a groteszk testábrázolás, a fekete humor, a szexuális és testi motívumok, a torzított figurák és a populáris képi klisék kiforgatása. A Le Dernier Cri 2012-es kiállítási szövege a Guedin testvérek és Craoman munkáit kifejezetten „irreverens”, képi détournement-re épülő, merész grafikai világnak írta le; Dav munkái között képregény, illusztrációs kötet és videoklip is szerepel.
A műről:
A pakli alapstruktúrája világosan a Tarot de Marseille nagy arkánumait követi, de Guedin nem egyszerű paródiát készít. A hagyományos kompozíciók és figurális viszonyok felismerhetők maradnak, miközben az emberi alakok groteszk, mutáns, állati és organikus lényekké változnak. A Force, a Pendu, a Diable, a Maison Dieu vagy a Lune továbbra is az eredeti arkánum képi szerkezetére épül, de Guedin ezt az underground comix, a body horror és a karikatúra vizuális nyelvével tölti meg.
A címben szereplő „Tarot de Mars” itt is játék a Tarot de Marseille nevével: a klasszikus rendszer mintha egy másik, mutáns világba kerülne át. Emiatt a pakli nem annyira a Marseille-rendszer lebontása, mint inkább annak biológiai és groteszk átírása.
